Egyetemi Igazság vagy Vakmerőség: Hátsók és szenvedély

Leírás

A kollégiumi szoba lüktetett az izgalomtól. Nevetés, suttogás és olcsó sör illata töltötte be a levegőt. Egy csapat egyetemista lány, a fiatalkori bujasággal és az izgalom iránti szomjúsággal fűtve, összejött egy Igazság vagy Vakmerőség estére. A játék ártatlanul kezdődött, buta kérdésekkel és szelíd vakmerőségekkel. De ahogy az este haladt, a vakmerőségek egyre merészebbek lettek, a kérdések provokatívabbak. A levegőt szexuális feszültség szelte át, minden érintés, minden pillantás, egy szikra a sötétben. Zsófi, a formás alakjával és gondtalan szellemével, megkapta a feladatot, hogy csókolja meg a szemközti lányt. A szemei találkoztak Annáéival, egy feladat, ami tüzet gyújtott. A csók lágyan, játékosan kezdődött, de gyorsan fokozódott, a nyelvek tánca és a kipirult bőr. A szoba felrobbant a tapsban, az energia eltolódott, a határok elmosódtak. A vakmerőségek tovább fokozódtak. Egy lánynak le kellett vetkőznie a melltartójáig, egy másiknak erotikus táncot kellett bemutatnia. A légkör elektromos volt, az ártatlanság és a féktelen vágy kaotikus keveréke. Az Igazság vagy Vakmerőség játék már nem játék volt; egy előjáték volt. A lányok, a közös élmény és az alkohol és a vágyakozás mámorító keveréke által felbátorítva, elkezdték ledobni gátlásaikat. Kezek kalandoztak, ajkak találkoztak, és testek fonódtak össze. A szoba az önkifejezés menedékévé vált. A kezdeti félénkség eltűnt, helyette a gyönyör örömteli meghívása. Ahogy az este mélyült, a lányok elvesztek az érintés és az érzés világában, egy olyan világban, ahol a külvilág szabályai nem érvényesek. Ez a tiszta, hamisítatlan élvezet éjszakája volt, a vágy nyers erejének tanúsága, egy titok, amelyet a kollégiumuk szívében osztottak meg, ahol a barátnő és a szerető, az igazság és a vakmerőség közötti határok teljesen eltűntek.